Szőnyi Nikoletta/Lélektréner

Ez az év az elmenetelek éve volt. A fenébe. Rengetegen itt hagytatok bennünket. Már többé nem láthatjuk orcátokat, nem foghatjuk meg a kezeteket. Nem kérhetünk elnézést, nem segíthetünk, nem hallgathatunk meg benneteket. Itt maradtunk a bánatunkkal, a tehetetlenségünkkel, a fájdalmunkkal, a miérteinkkel. Ilyen szinten csúnya, ronda ez az élet. De mit mutat meg? Mire tanít? Arra, hogy ne majd akarjuk élni az életünket és ne majd akarjunk megbocsájtani, hanem most tegyük meg azt, amit meglehet. Most éljünk, most szeressünk, mert lehet, hogy már holnap nem lehet. A halál nem válogat. Viszi a hírest, a tehetségest, a jót, a rosszat. Viszi a rokonokat, a fiatalt és az időset egyaránt. Nehéz elfogadni, de ez "csak" a test halála. Olyan nincs, hogy nem vagyunk, majd egyszer csak vagyunk és utána többé nem leszünk sohasem. Ugye érzitek hogy ez mennyire értelmetlen lenne így önmagában? Egyértelműen hiszek abban, hogy a léleknek útja, sorsa van. Teljesíteni jön ide erre a Föld nevű b

Az erős Nő egyik szemszögből nagyon jó, mert általában még okosság is társul hozzá és - "Úristen, pont ilyet kerestem!" - szól a felkiáltás, az állítólagos erős Férfi szájából. Majd az erős Férfi elkezd udvarolni: szép szavakkal, erőteljes gesztusokkal, tettekkel, célokkal. Elkezdi behálózni az áldozatát. 'Ő nem a szexre hajt. Őt igenis az érzelmei irányítják és persze szereti az okos nőket.'-mondja Ő! Aztán valóban a tenyerén hordoz, minden smakkol, (Ő is ezt mondja, te is így érzed) és amikor az erős Nő megnyílik előtte, az erős Férfi úgy lelép, mintha sosem ismerted volna! Amit addig játszott, azt pedig a Madách Színházba is megirigyelhetnék! Az összes ilyennek adnék egy Oscart! Persze nem közli, hogy mi a baja. Csak következtetni tudsz, hogy önmagával van valami, hiszen, ha veled lenne, akkor azt csak megmondaná! A másik oldalról, idézek egy másik klasszikust: - "Igazából én nem kultiválom ezeket a típusú nőket, túlságosan elférfiasodtak, semmi vonzó nincs b

.., hogy szeretve legyek. Minden bizonnyal nem csak én vagyok/voltam abban a cipőben, akivel kiskorában elhitették, hogy ő nem szerethető, hogy hülye és hogy sorolhatnám. Ezek az emberek, vagyis mi: nagyon nehezen engedik meg maguknak azt, hogy szeresse őket egy másik lélek. Talán még fiatalabb korodban igen, de akkor is lesz majd valami kifogás meg nyafogás azért, hogy vége legyen a kapcsolatnak. Meg is történik. Aztán egyedül marad. Majd jönnek a próbálkozások, de az ember, akit sosem szerettek: megtiltja magának a továbbiakban is, h szeretve legyen, hiszen ez égett a tudatalattijában, ami az élet minden területén átveszi a hatalmat a tudatos vagy tudattalan emberi lény felett. És jön a verkli. Ezt ezért, azt meg azért löki el magtól és közben azt mondja, hogy ez az ember ezért, az meg azért nem való hozzá. Persze ezt csak az ego mondja, hogy alátámassza és megtartsa a szeretetlen állapotot. pedig az nem vezet sehova. Öl, butít, elvesz, rombol. Nem a szerelem az, ami ezt teszi. Ez me

Nem, nem szeretnék panaszkodni. Az távol áll tőlem 10 éve kb. De valahogy a napokban úgy jöttek a dolgok velem szembe, mellettem és értem, hogy feltörjön a mutyi, melyet mostanában igyekeztem elfojtani magamban. Ha van egy gyerek, az mit érdemel puszta létével? Szeretetet, törődést, odafigyelést, támogatást, jó szót, puszit, ölelést, mosolyt. Szerintem. Szerintetek? Kérdem én: mit tettem, azon kívül, h megszülettem..., h ezekben ne legyen részem? Kérdezem azt is, ha nem is akarom a másik oldalt hibásnak kihozni, akkor miért nem oda születtem, akinek a szeretet-indexe legalább csak hasonló az enyémhez? Habár ez azért hülyeség, mert nem igaz, h nem tud szeretni, ha a szeretete: egy másik vérem felé pedig tökéletesen megvolt. Ahogy Arisztotelész megmondta: van osztó-igazságosság... úgy ez esetben miért nem volt osztó szeretet? Legalább csak a fele, mi bennem van, mit én gyerekként igényeltem volna... Miért? Miért? Miért? Én miért tudom megtenni, ha én nem kaptam meg? Az emberek baromi

Miért van az, hogy az egész világ hazugságban él? Miért van, h jobban kapaszkodunk bele, mint bármi másba? A hazugságért emberek képesek ölni is..  frown hangulatjel  Ha véletlenül kapnak egy igaz tükörképet egyből megrendülnek, dobálódznak, menekülnek, szaladnak vissza éppen a hazug kapcsolataikhoz, a hazug énképükhöz. Mo egész rendszere hazugságra épül és ebben nem különböznek a benne élő emberek sem. Hazudnak reggel, délben és este. Hazudnak maguknak, a "párjuknak", a gyerek eiknek. Mi lesz ìgy? Mi van most? Igazságos törvényeket akarunk, igazságos gyakorlatot, igazságos béreket... miközben mi mindannyian a saját életünkben is mindent szembepisilünk. Rémisztő képek egy felsővezetésről, az alatta élő társadalomról és az ebben lévő kapcsolatokról. Vajon mennyire lehet még ferde a tükör és ki szab gátat ennek a fertőnek, ha nem az egyéni lelkület...????!!!! Sohasem másra kell mutogatni, hanem egyszerűen megváltozni és akkor a másik illetve az ő élete is változik és nagyobb sz

Az a pillanat, amikor rájössz, h életedet mennyien befolyásolják. Amikor kristálytisztán érzékeled végre, h a legnagyobb befolyással ki van az életedre, akkor azt mondod: mit kell tennem, h ezen változtassak? Hiszen ez már feltűnt nekem vagy 2x is ezek előtt. De most bebizonyosodott: ez nem képzelgés, ez színtiszta való. Ami sajna tönkre tehet mindent, amibe belefogsz, amit csinálsz, aminek örülni kellene, de van, illetve vannak olyanok, akiknek az a fixa ideálljuk, h lerombolják azt, amit te építettél. Oh Jézus.. Köszönöm, hogy léteddel rávilágítottál erre.. Most már csak azt mond meg, hogyan tudom magam függetleníteni, levágni erről a negatív szálról. Még ha épp ember ilyet nem is tenne: nekem muszáj, ha el akarok valamit érni ebben az életben. Tudom és hiszem, h van bennem annyi, hogy ezt a karmát megoldom. Nem könnyű. Sőt! Nagyon nagy kihívás. Talán az egyik legnagyobb, de tudom, hogy képes vagyok rá! Ezt is megoldom ;)